Xanthe lakosztálya

*Szájához emeli ujját, pedig akkora nem volt a pofon, hogy kiserkenjen a vére... de mégis. Jelképes nyoma maradt, amit nem fog megtűrni. Deva után kap, megragadja csuklóját majd nagy lendülettel rántja hátra, s a nő a lánygol landol. Xanthe mit sem törődve újonnan felöltött ruhájával rátámaszkodik a nő testére, s kezeivel kitámasztka annak kezeit*
- Mégis kinek képzeled te magad? Vendég vagy otthonomba, viselkedj tisztelettel felém! Nem valkűrföldön vagy, hanem az én birodalmamban! *a kelleténél jobban szorítja Deva csuklóját, de a felháborodás, amit a pofon váltott ki belőle, nem engedi, hogyan józan eszére halgasson. Aztán elengedi, leszáll róla és a lábát megragadva húzza le az ágyról és vonszolja az ajtó felé*
- Az én birodalmam, az én házam, az én szobám. Te itt egy céda vagy semmi több. Menj és játszadozz Jasonnel, talán ő bedől az ostoba süketeléseidnek!

Váratlanul és hevesen... meglepődött, nem is kicsit... de eszében sincs ellenállni. Igaz a csuklóiba nyilalló fájdalom egyáltalán nem nevezhető kellemesnek, nem adja meg azt az örömöt, hogy felszisszenjen. Valahol élvezi is. Pofátlanul vigyorodik el, ahogy újra megszólal.
- Nincs neked semmilyen birodalmad Xanthe. Csak ez a kicsike lakosztály. - fúrja a mérgezett tőrt a férfi szívébe és forgatja meg az jó mélyen... hiszen ha hatalma volt is, mása nem a férfinek, erről tettek Azimék. Azt már nem hagyja, hogy elvonszolják, nem-nem. Könnyedén alakul át a test hatalmas hófehér tigrist formázva, és egy vicsorgás után a férfire ugrik. Ahogy maga alá teperi a másikat, már ismét saját testében díszeleg, mezítelenül simulva a másiknak.
- Vendég? Én ezt a szót nem ismerem druida. Tárgyalni jöttem... csak elvisel a kicsi lelked egy női pofont... - suttogja immár a másik ajkaira, élvezettel nyalva le róla az apró vércseppet. Tekintete kihívóan villan a másik felé, ahogy végül lemászik róla.

*Arcára fagyott minden érzése mikor a hatalmas tigris a földre terítette. Nem látott még olyan vaklkűrt, aki képes lett volna ilyen könnyedén alakot váltani, majd vissza. Azonban az átváltozás utáni sértések túlságosan is rombolják egoját. A rajta támaszkodó Devanak megragadja derekát és ledobja magáról. Szerencsétlenül sikerül az ágy sarkának dobni, vagy mégis inkább szerencsésen. Gyorsan négykézlábra támaszkodik, odamászik a nőhöz, karját ismét megragadja és magasan az ágyhoz szegezi, hogy ne tudjon se karmolni, se ütni. *
- Nem tudsz te semmit. Nem vagy idevaló, nem vagy közénk való. Annak a két majomnak semmi köze, hogy mit csinálok itt. Ahogy neked se. *hirtelen kapja el az indulat, hogy megcsókolja Devat, aztán a rövid csók után elengedi kezét, s ütéshez emeli sajátját, de meggondolja magát. Hiba lenne egy nőt megütni, még ha meg is érdemli. Jobb most lehiggadnia, mert ha belelendül, két kimenetele lesz a dolognak: durva szex, vagy vér fog folyni. esetleg a kettő keveréke*

Mozdulatlanul tűri, hogy kezeit az ágynak szegezze Xanthe, ahogyan szavai, úgy tettei is leperegnek róla… de a csókja… a csókja nem… finoman harap a férfi ajkaiba, megízlelve őket, mohón csókolva vissza. Vad, szeszélyes… igazán finom falat. Elvigyorodva szemléli a férfi égnek emelt kezét… lélektükreiben izgalom csillan… vajh megüti-e… lesz-e olyan bátor? Ellenáll a kísértésnek, hogy megdörzsölje kezeit – helyette szemtelenül simít végig a férfi arcélén, megemelkedve hajol közelebb.
- Azt tudom mire vágysz. - löki nyersen a másiknak és még közelebb hajol.
- Na és most? – suttogja a másik ajkaira, sajátjaival érinti azokat, lágy vonalat húzva majd durván beleharapva azokba húzódik el.
- Kezdem megtalálni A férfit… - húzódnak mosolyra ajkai, miközben körmei az anyag alá csúszva karcolják végig a bőrt… saját, olajbarna mellkasa pedig hevesebben emelkedik fel majd hullik alá... ki tudja mi izgatta fel.. Xanthe vagy az esetleges vad szex lehetősége?

- Férfit akarsz? *húzza föl egyik szemöldökét, miközben lassan emeli le, ütéshez kitárt karját. Ajkából kiserken a vér, mikor Deva szenvedélyében megharapta. Lenyalja, majd kéjes mosolyra húzódik szája.*
- Jól figyelj akkor! *lemászik a nőről, megagadja annak kéjesen, csábítóan barna karját, csak olyan erősen, hogy felhúzza és azzal a lendülettel az ágyba lökje. Nem vacakol tógájának leöltéséhez, pillanatok alatt szövetekre bomlik a gondosan megművelt anyag, s apránként hámlik testéről egyenletesen kivillantva izomtömegeit. Hajába beletúr, majd kiéhezett állatként veti magát Devara. Ismételten megragadja és az ágy támlája mögötti falhoz préseli, kifeszíti annak kezeit, miközben ajkával bebarangolja annak egzotikus testét. Nyakát kezdi csókolgatni, s ahol szájával illette, ott Deva bőre forrni kezd,komoly égési nyomokat hagyva maga után. Nem hagyja abba, forró csókjaival lepi el nyakát, mellkasát. *

Egy percig sem ellenkezik… eszében sincs, miért tenné? Az erőszak mindig is a kenyere volt, értékelte, ha valaki férfiként viseltet egy nő iránt. Nem mondhatni, hogy kímélné a másikat – fogai vadul tépnek bele az ajkakba, kezei pedig sas szárnyakká változva szabadulnak fel, ujjai körmökké alakulva szakítják fel Xanthe hátán a bőrt, nem ismerve kegyelmet, talán egészen átvágva a bőrt s húst, a vér pedig apró patakokban ágazik szerte a másik hátán.
Pár perc után azonban hangosan sikolt fel… a kéj sóvárogva tűnik el, hogy helyét átvegye a testét szakító fájdalom… lélektükreit elhomályosítják a könnyek, de egyik sem nyer szabadságot, elfojtva őket, elhaló hangon nyög fel… élvezettel teli sikoly ami felszakad, miközben már emberi ujjai lába közé nyúlnak – érzi a nedves anyagot, forrón lüktető ölét. Elmosolyodva nyög fel újra ahogy a sebek továbbterjednek. Igen, ezt szereti, erre gerjed… hiába fáj pokolian, hiába kínzó mert csak többet akar belőle, még ha az életébe is kerül. Jobbján lévő ujjai a férfi hajába tűrve tépik hátrébb a másik fejét, majd tekintetét rabul ejtve , mint egy gazella oly kecsesen bújik ki a szorításból.
- Most én jövök. – suttogja szemtelen ahogy kígyóvá alakulva, sziszegve kúszik fel Xanthe testén és mar a férfibe, mérgét annak szervezetébe lőve.