Maga a templom

Hófehér kódexek között, sárga pergamen porosodik. Szálkás, dőlt betűk vésődtek bele, a tinta annyira beleitta már magát a lapba, hogy erőnek erejével sem kaparhatnád ki a belevésett szavakat.

Gaia szentélye mindenkit beenged – az ólomsúlyúnak tetsző márványoszlopok a harag helyett örök megbocsátással fogadják be a bűnös s fertőzött vagy tiszta s fáradt lelkeket, nincs különbség, hiszen az Istennő gyermekei valamennyien, legyenek nimfák, druidák, valkűrök vagy éppen emberek. Lehet sorsa mostoha, kísérhetik, a múlt fojtogató láncai vagy lehet oly szelíd, mint a harmatos eső – itt, mindenki otthonra lelhet. Persze kiben ártó szándék lapul aljas s galád módon arra méltó büntetés száll – az ki a templom s az istennő hű szolgálóit, a Szüzeket bántja lesújt az átok. Olyan méreg száll lelkükbe mely, sosem fakul meg s a nyugalom csendje, mint gyors fantom a szelek szárnyán tűnik tova.
Ki békével érkezik, ellenben oltalmat kap, Gaia figyelő szeme kíséri útjain. Válassz hát drága barát vagy légy kegyes… kegyes s tán kegyetlen ellenség mi várunk. Otthont nyújtunk számodra, élted menedékét, lelked nyugalmát, olyan megfoghatatlan csendességet elmédnek mely vándor utad békét nyújtó ajándéka.

*A templom csesndes, nyugodt, csupán az oszlopokra aggatott fáklyák jelentik a fényforrását a helységnek. Baglyok huhogása hallatszódik kintről, motoszkálás a fűben, s mintha egy őz szökdécselt volna el az imént. A papnők mind aludni mentek, s akik mégis ébren vannak, azok is mind visszavonultak kényelmes, meleg lakosztályukba. Nem mintha hideg lenne idekint,de mégiscsak este van. Hirtelen valamiféle gomolyag füst suhan végig a templom folyosóján, a lángok kialszanak s csörömpölés hallatszódik. Vajon mi történhetett idekint? Mi merészelte megzavarni a szent templom nyugalmát, azt a helyet, ahol közvetlen kapcsolatba léphetünk Földanyánkkal, Gaia-val, az egyetlen békés, szerető Isten, kiben Nimphadirah lakóit a reményt, s a szeretetet látják. Most mégis. Teljes sötétség honol a helységben, s az oszlopok mögül, mintha halk suttogások hallatszódnának.*

*Álmai nyugalmas mezőiről valami erőteljes szennyezett erő szakítja el. Olyan veszélyt érez mint még sose, azonnal kifelé viharzik szobájából hangtalanul, mégis gyorsan. veszély és a gonosz az, mi odakint körülveszi, a végtelen sötétség árasztotta el a békésen fénylő, barátságos folyosókat. Mikor leér a főcsarnokba minden zugból hangokat, suttogásokat hall. Értelmetlen, összevissza kavargó zagyvaságokat. Nem is tudja hirtelen, mihez kezdjen, csak ide-oda kapkodja tekintetét és hallgatja a hangokat, amik egyre jobban összezavarják.*
~Gaia kérlek oltalmazz minket!~ *Becsukja egy pillanatra szemét és a zavaro suttogások kezdenek elhallkulni, de még mindig lehet hallani azokat. *
-Miféle démoni erő meri megzavarni a templom nyugalmát? Mutatkozz meg! *Hangja nyugodt, ugyanakkor parancsoló*

*A suttogó hangokat egy éles, erőteljes kacagás nyomja el, mely a hatalmas Gaia szobor irányából ered. Hirtelen felcsapnak a lángok a fáklyákon, s hirtelen fény árasztja el a termet. A bejárattól egyesével lobbannak fel, míg végül a szoborhoz nem érnek, ahol Kletho Gaia nyakába kapaszkodva, ölében ücsörög keresztbetett lábakkal. Csintalanul kacsint Sheena felé, majd széles, mindentesejtő mosolyra húzóik formás szája.*
- Nyugi szüzikém, csak én vagyok az! Ugye hiányoztam? *rebegteti szempilláját, majd elengedve az Istennő nyakát lassan lecsúszik öléből, s talpra szökkenve Shenna felé indul csípőjétt riszálva. *
- Lám lám lám. Hogy kitettek magukért a kedvenc kis galambocskáim. Pedig azt hittem a főnik már eléggé szétcseszték a fajtádat, hogy a remény egy szikrája is fennmaradjon. Hjaj*sóhajt egy nagyot, majd megáll a papnő előtt és kihívóan a csípőjére teszi a kezét*
- Na ne nézz olyan meglepett szemekkel. Nem a mumus vagyok, nyugi.

*Most már azt kívánja, bárcsak vissza se jöttek volna a fáklyák fényei. Áthatja testének minden porcikáját az undor, ahogy meglátja a moirát. Na de egy moira... itt? Mégis mit akarhat eme szent földön, ráadásul pont Kletho. Hamar megnyugszik, hisz tudja, hogy a természet rendje szerint minden okkal történik. Talán Gaia próbára akarja tenni, vagy ki tudja. Inkább szemethuny afelett, hogy Kletho a számukra legszentebb szobrot viselkedésével meggyalázta. *
- A reményt és a szeretetet nem lehet kioltani *Sóhajt gondterhelten*
- Miért jöttél ide Kletho? *Hangja lágy és kíváncsiságtól átitatott. Zöld szemei smaragdként ragyognak a fáklyák lágyan táncoló fényében.

- Hogy felvágták valakinek a nyelvét. Na idefigyelj aranyom! *leengedi kezeit, ami most lezseren nyugszik oldalán, s közeledni kezd a papnő felé*
- Lehet, hogy a ti kis Kánaánotokban te vagy a góré, de én még mindig feletted állok. Nem tart semmibe, hogy kioltsam a nyomorult kis életedet, egy nyisszantás az egész! *kihívó mosoly, majd hirtelen megfordul, haját Sheena arcába dobva. Elindul az oltár elé, ami telis-tele van gyümölcsökkel, kalácsokkal és borral. Elvesz onnan egy szem szőlőt, amit kecsesen a szájához emel*
- Tudod, nem muszáj ilyen hangon ebszélnünk egymással. Barátnők is lehetnénk. A Szűz és a Szajha. Na persze én nem vagyok szajha, csak nem vetem meg a testi gyönyört. Nem is értem, hogy bírsz szüzen élni. Bár, így már érthető a besavanyodottságod. Engedd el magad papnő, most anyuci nem figyel. *hátrabök fejével, a szobor felé*
- Tényleg csodákat művelt az a Perla. Pedig fiatal korában ő is csak egy senki volt. Hisztizett, szeretett, játszott... aztán szerelmes lett. Ez lett a végzete a drágának. De hát látod, vannak még csodák. Most él és virul, de nem csak, Nimphadirah is. Kezd megtetszeni ez a hely.

-Elnézést, csak hajnali kettőkor, a boszorkák órájában valahogy nem a legkényelmesebb létezni, annak aki inkább nappali lény, mint én is. De persze, ha a szükség megköveteli, ám legyen *kacsint. S ő maga biceg a hatalmas asztalhoz, ahol a vendégek számára tartogatnak finomságokat. Megtölti az egyik poharat vörösborral s átnyújtja Klethonak.*
- Egészségedre Kletho. Tudod, mindenkinek van egy életfelfogása, a tiéd is csodálatraméltó. Ám a mi verziónknak nincs arra szüksége, hogy testi vágyakkal tegyük még színesebbé. Az életet, a természetet tökéletesnek és teljesnek látjuk. Hiszünk benne, s így ez megtérül. *Tekint egy pillanatra Gaia szobrára, majd magának is tölt egy pohár mézédes bort*
-S bár Gaia maga a kézzel írott törvény, mégis az egyén felfogásán múlik minden. Mellesleg, ti moirák hogyan viselitek el, hogy előre tudtok mindent?

*Elfogadja a bort, s kihívóan néz Sheenára. Legszívesebben felpofozná, hogy felébredjen, s ráeszméljen kivel is beszél. Ah, ezek a papnők a legidegesítőbbek. Számukra csak az általuk imádott istenség létezik, a többi, ha találkoznak is vele, csupán mese és legenda, s ezt így elkönyvelve élik életüket. Röhejes.*
- Köszönöm babám. *azzal felhörpinti a bort, s hátrabodja a kupát. A maradék pár csepp bor a fehérmárványra vérszerűen kicseppent. *
- Elnézést. *negédes mosoly.*
- Ugye te sem hiszed azt komolyan, amit összehordasz? A testi vágy, az öröm szerzése, s álésée az, ami igazán élővé tesz valakit. Bár te honnan is tudhatnád, szüzike. *kacsint, azzal elindul a papnő felé. Egy pillanat alatt mögé kerül, s hosszú vékony ujjai a papnő vállaira fonódnak. Masszírozni kezdi, s beszéde közben egyre ingerültebben, fájdalmasabban masszírozza tanait Sheena vállaiba.*
- Mi ebbe születtünk bele. Nekünk ez a természetes. El ne felejtsd, mi nem halandók vagyok, mint ahogy te. Nekem a te életed olyan, mint ahogy egy gyertya csonkig ég. Az élete végtelen, s az teszi színesebbl, hogy a ti nyomorult és nyúlfarknyi életetek fonalát szövöm. Jó móka, egyszer ki kéne próbálnod. Azonban... nem azért vagyok itt, hogy a munkámról csevegjünk. Én nem a ti életeteket élem, a szórakozás éltet. S téged szeretnélek felkérni, hogy légy az egyik bábum, az általam felállított sakktáblán. Ne félj, jó móka lesz. *Sheena még csak nem is sejtheti, hogy Kletho felajánlása csupán udvariasság. Ha ő egyszer eldöntötte, hogy Sheena lesz az egyik bábuja, hát akkor ő lesz.*

*Kicsi izgatottság bontakozik ki belőle. Az emlékek pörögnek végig agyán. Elektra órákat mesélt neki és régi barátjának, Morrigannek a Klethos kalandjairól, mit mesterével élt át. Nem voltak valami kellemes beszámolók, de most felütötte fejét lelkében Morri hiánya, fogalma sincs mi lehet vele. Évek óta nem látta... Ám gyorsan elhesegeti ezeket a fejéből, tiszta elmére van szüksége. Száját halk szisszenés hagyja el, mikro Kletho ujjai vállába marnak, ám beszédének minden betűjét odaadó kíváncsisággal hallgatja*
- Nem mondom, hogy ez a legjobb életforma. Kétségkívül a tiéd az. De mindegyis, mindnekinek más jut. *EL se hiszi amit az előbb mondott... talán Kletho megbabonázta. Maga se tudja, csak azt, hogy vágyik már valami érdekesre, valamire. Az évek már lassan felemésztik - Oh Gaia bocsáss meg ezért. - Hangzik gondoalataiban könyörgése kihágásai miatt. A borral nem törődik, majd a papnők letörlik úgyis. Viszont hogy maga Kletho jön ide egy felkérés miatt, az már valami, ami kicsit számára a papnősdi felett áll, akármennyire is nem kéne.*
- Megtisztelő. Ki mondhatna ellent a sors Istennőjének? Azért remélem nem Ő ellene kell tüntetnem *biccent Gaia szobra felé egy halovány mosollyal az arcán*