Kezdőlap
A nimfák, avagy druidák létezését misztikum lengi körül. Ma már, a nemzedékek hosszú sorával nem csupán vérük hígult, erejük csappant, de elveszítették az ősi tudást. Az emlékezés kegyes mikéntjét. Nem tudják honnan származnak, miért teremttettek. Nem tudnak semmit.
Persze sok mendemonda kering Nimphadirah lakói között, és bármily hihetetlen is, némelyek igaznak bizonyultak, ám a legtöbb légből kapott badarság.
Eljött az idő, hogy ne csak harcokba fulladt erőszakos árnyai legyünk őseinknek, most van itt a perc, hogy társadalmunk visszanyerhesse elvesztett fényét.
Tárd ki szíved, nyisd meg az elméd és légy tagja egy csodálatos világ káprázatos fajának...
Nos, biztosan számtalanszor felmerült már benned, ki is vagy valójában, honnan származol, milyen céllal teremttettél és nem utolsó sorban, hogyan tovább? Mik a képességeid, hogyan érheted el őket, meddig is tart az utad?
Most végre választ kaphatsz kérdéseidre:
Társadalmunk létezése, még ha még oly hihetetlen is, mai szóhasználat szerint, egyfajta korrigálás. Elődeinket a föld pásztoraiként alkották. Az esendő embereknek irányítás, a földnek gondozás, a tudatlannak bölcsesség. Ők voltak eleink.
A korai nimfák, avagy druidák, az öröklét napjait tengették, mindenük meg volt, s talán ép ez volt fajunk hanyatlásának okozója. Viszályok dúltak, egymás életére törtek a hatalomért. A föld szenvedett.
Csatározás, irigység, hatalomvágy és megtörtség. Ezek okozták eleink halálát.
Az évezredes út végén, ami számukra adatott nem maradt más, csak a nyomtalan halál, a végső szimbiózis. Visszatértek oda, ahonnan érkeztek. Földanyánkhoz.
Egyetlen pár csupán, közvetlen őseink; Perla és Azim nászának okán létezhetünk mai valónkban. Sarjaik egyszerű emberekkel keveredve megnövelték, majd megsokszorozták létszámunkat, s bár a hajdani hatalom töredéke jutott osztályrészünkül, büszkén emeljük az égre tekintetünk, hisz annyi viszontagság után: Mi itt vagyunk…
Fajunk feladata:
Számtalanszor hallhattad már, hogy egyetlen célod a föld gondozása, helyes mederben tartása. Téves. A földnek nincs szüksége irányításra, uralkodókra. Ő valószínűleg, még akkor is itt lesz, mikor mi már régen messze járunk.
Mi azért vagyunk itt, hogy megőrizzük kincseit, részesei legyünk a csodának, meg tanuljuk tisztelni éltetőnket. Mi vagyunk, az egyensúly.
Halandó avagy halhatatlan:
Halandóak vagyunk. Légből kapott hír csupán, hogy a lét örök. Valóban évszázados, sőt, akár évezredes kort élhetünk meg, de a hosszú éltünk után, ránk is vár a végzet. Visszatérünk éltetőnkhöz.
Békés népnek mondanak, legtöbbünk mégis háborúban veszíti életét, így nem csoda, hogy a hiedelmek szerint kortalannak tartanak.
Hosszú, tanulásban gazdag életünk velejárójaként, méltán viselhetjük a bölcs jelzőt, emberi felünk mindazonáltal mindmáig magában hordozza az eltévelyedést.
Persze sok mendemonda kering Nimphadirah lakói között, és bármily hihetetlen is, némelyek igaznak bizonyultak, ám a legtöbb légből kapott badarság.
Eljött az idő, hogy ne csak harcokba fulladt erőszakos árnyai legyünk őseinknek, most van itt a perc, hogy társadalmunk visszanyerhesse elvesztett fényét.
Tárd ki szíved, nyisd meg az elméd és légy tagja egy csodálatos világ káprázatos fajának...
Nos, biztosan számtalanszor felmerült már benned, ki is vagy valójában, honnan származol, milyen céllal teremttettél és nem utolsó sorban, hogyan tovább? Mik a képességeid, hogyan érheted el őket, meddig is tart az utad?
Most végre választ kaphatsz kérdéseidre:
Társadalmunk létezése, még ha még oly hihetetlen is, mai szóhasználat szerint, egyfajta korrigálás. Elődeinket a föld pásztoraiként alkották. Az esendő embereknek irányítás, a földnek gondozás, a tudatlannak bölcsesség. Ők voltak eleink.
A korai nimfák, avagy druidák, az öröklét napjait tengették, mindenük meg volt, s talán ép ez volt fajunk hanyatlásának okozója. Viszályok dúltak, egymás életére törtek a hatalomért. A föld szenvedett.
Csatározás, irigység, hatalomvágy és megtörtség. Ezek okozták eleink halálát.
Az évezredes út végén, ami számukra adatott nem maradt más, csak a nyomtalan halál, a végső szimbiózis. Visszatértek oda, ahonnan érkeztek. Földanyánkhoz.
Egyetlen pár csupán, közvetlen őseink; Perla és Azim nászának okán létezhetünk mai valónkban. Sarjaik egyszerű emberekkel keveredve megnövelték, majd megsokszorozták létszámunkat, s bár a hajdani hatalom töredéke jutott osztályrészünkül, büszkén emeljük az égre tekintetünk, hisz annyi viszontagság után: Mi itt vagyunk…
Fajunk feladata:
Számtalanszor hallhattad már, hogy egyetlen célod a föld gondozása, helyes mederben tartása. Téves. A földnek nincs szüksége irányításra, uralkodókra. Ő valószínűleg, még akkor is itt lesz, mikor mi már régen messze járunk.
Mi azért vagyunk itt, hogy megőrizzük kincseit, részesei legyünk a csodának, meg tanuljuk tisztelni éltetőnket. Mi vagyunk, az egyensúly.
Halandó avagy halhatatlan:
Halandóak vagyunk. Légből kapott hír csupán, hogy a lét örök. Valóban évszázados, sőt, akár évezredes kort élhetünk meg, de a hosszú éltünk után, ránk is vár a végzet. Visszatérünk éltetőnkhöz.
Békés népnek mondanak, legtöbbünk mégis háborúban veszíti életét, így nem csoda, hogy a hiedelmek szerint kortalannak tartanak.
Hosszú, tanulásban gazdag életünk velejárójaként, méltán viselhetjük a bölcs jelzőt, emberi felünk mindazonáltal mindmáig magában hordozza az eltévelyedést.
