Faustus 2010-05-02, 23:09
*Szegény halandók, ha tudnák mire vállalkoztak. Bolondok, ha azt hiszik, létezik az az Isten, ami megmenekíti őket a Haláltól. Imádkozzanak inkább Révészhez, hogy fizetség nélkül is átkíséri őket az alvilágba.
Az élő pajzs, ki Úrnőjét védte előbb a vihartól, a nagy lökés kíséretében felesik és fejét beveri egy sziklába. Kicsordul a vér, ami nem veszti el emlékezetét. Ahová a vér kifolyt, málni kezd a szikla, s a szürke felületen egyre stötétebb elszineződés látható, mintha égetné valami belül a kőzetet. A halandó pedig, kinek vére a pusztulást hozza a természetre, arca kipirul, kezei kivörösödnek, s mintha lázat érezne. Hívja a többieket segítségére, kik rémüldözve a vérveszteségre foglyák lázát, s próbálják elállítani vérzését. Az egyik segítőkész matróz visszaszalad a hajóhoz, hogy szerezzen kötszert, megtagadva az Úrnő parancsát, ám ahogy léptei dobognak a földön, egyszer csak elnémúlnak. A matróz jajveszékelve kabálózik, de minél erősebben próbálja kiszabadítani magát, a hirtelen jött mocsár magába olvasztja, s a földbe temeti az élőt.
Időközben a sebesült szolga teste egyre pirosabb, beszéde fuldokló hörgéssé alakul. Kik hozzáérnek, visszarántják kezüket, mintha tűzbe nyúltak volna, s a fájdalom is erről tanúskodik. Lassan fekete foltok jelennek meg a szolga arcán, kezén, de annak vörös szemeiből már kihunnyt az élet. Vasként korhadt el belülről a pajzs, mely az előbb egészségesen védte Úrnője épségét*